A modern magyar líra későbbi egyik nagy alakja 1900. március 31-én született. Balassagyarmati és miskolci tanulmányai után igazolt a fővárosba: előbb gépészmérnöknek tanult a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd éles váltással a Pázmány Péter Tudományegyetem (ma ELTE) magyar–német–latin szakára jelentkezett, ám mégsem diplomázott le.
Damjanich utca 7.
1918. november 21-ének éjszakáját már első budapesti albérletének ágyában töltötte. Ez a VII. kerületi Damjanichutca 7-es szám alatt található lakás mindössze ugyanazon esztendő karácsonyáig számított átmeneti otthonának. Csupán a századforduló előtt épült be teljesen a környék nagyrészt három emeletes, körfolyosós házakkal – "Csikágónak" hívták ezt a városrészt az itt élők, de nem feltétlenül a helyi magas bűnözési ráta, hanem az amerikai tempójúnak tűnő, gyors építkezés miatt.
Podmaniczky utca 31.
Szabó Lőrinc első versei 1920 nyarán jelentek meg a Nyugat című folyóiratban. A szerkesztőségi látogatások során barátkozott össze BabitsMihállyal, aminek később lett igazán jelentősége. 1919 telétől őszéig egy GrafFerenc nevű borkereskedőnél húzta meg magát a VI. kerületben, a Podmaniczkyutcában egy harmadik emeleti szobában, majd az évtizedben indult albérletvándorlása során több állomáson megállt: lakott két Visegrádiutcai házban is, mígnem az említett barátságnak hála a ’20-as évek nyarának közepétől Babits Mihály lakótársának mondhatta magát.
A korabeli bulvárhírek szerint a két bérlőtárs egyazon nőnek, bizonyos TannerIlonának udvarolt, aki TörökSophie néven írt verseket. A férfiak végül megegyeztek, hogy Szabó "átengedi" Ilonát Babitsnak – derül ki a PIM életrajzi cikkéből.
Reviczky utca 7.
A két hasonló érdeklődésű ember a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár szomszédságában, a VIII. kerületi Reviczkyutca 7-es szám alatt, a Bánffypalota melletti Bánffy bérpalotában osztozott a rezsiköltségen. Az eklektikus stílusú társasház homlokzatának közepén díszes erkély található falpillérekkel és kovácsoltvas erkélykorláttal, a földszinti homlokzat nútázott vakolatú, az ablakkeretezések pedig visszafogott díszítést kaptak – olvasható a jozsefvaros.hu ismertetőjében. Itt majdnem minden úgy van még, ahogy itt maradt: az épület külseje nem sokat változott.
Ekkortájt nagyrészt alkalmi műfordításaiból (Baudelaire, Oscar Wilde és Verlaine-írásokat publikált) fizette a villanyszámlát egészen addig, amíg feleségül nem vette egy baráti összejövetelen megismert kedvesét, MikesKlárát. Újdonsült hitvesével érthetően privát szférára volt szükségük, ezért az 1922-es esztendőre már az Üllőiúti, közösen bérelt földszinti lakásukban koccintottak.
Házasságuk alatt a költő nagyjából két év elteltével kapcsolatot kezdett Vékes Ödönné Korzáti Erzsébettel, akivel mintegy 25 évig tartott ez a félig nyílt viszony. Közben feleségével, Mikes Klárával a belvárostól távol, a mai Bókay (akkor Gólya) utcába költöztek. Mikes 1929-ben öngyilkosságot kísérelt meg, ezért szanatóriumba került, ahonnan férje azonban megszöktette. Ezt követően gyakori eseménynek számított a költözés a pár életében: béreltek lakást a XII. kerületi Németvölgyiúton, valamint később a budai Volkmannutcában, ahol Szabó Lőrinc 1957. október 3-án bekövetkezett haláláig töltötte mindennapjait.
